Búcsújárás

Búcsújárás – Így hívták a pázmándiak a zarándoklást. A pázmándiak búcsújáró helye főképp Bodajk volt. Az idősebbek kőrbe, Székesfehérvár felé vonattal – a fiatalabbak lovaskocsikkal Vereb, Lovasberény, Csákvár érintésével mentek a Bakony és Vértes találkozásához, a híres Szentkútkoz.

Bodajkról herceg Eszterás Pál könyvéből (1696.) olvashatunk: A legenda szerint Bodajkon, a mohácsi veszedelem előtt, a vízforrás mellett egy kis kápolna létezett. Amikor a tatárok és hitetlenek Székesfehérvárt szorongatták, Szent László ebben a kápolnában fohászkodott a magyarok Nagyasszonyához. Ezek után sikerrel elűzte az ellenséget. – Amikor ez a legenda Péter Willibald fülébe jutott, ásatásokat végzett a török által elpusztított kápolna helyén. Rátalált a kápolna alapköveire, és az ott eltemetett halottakra. Elhatározta, hogy ugyanazon a helyen egy kápolna épüljön, a Boldogságos Szűz tiszteletére.

A kápolna építésében nagy segítséget nyújtott herceg Kollonich Leopold akkori prímás. Colloredo bécsi grófnő pedig – a passaui kép mintájára – festetett egy képet. Ez lett a Fehérvári Püspökség Bodajki Szűz Mária képe. ( Imago B. e. Maria Virgin Bodajk Comitatu et Diacesi Albaregaleusi ).A török járomból megszabadult hívek ehhez imádkoztak. Testi és lelki bajaik meghallgatásáért egyre szaporodtak az oltár köré felfüggesztett emléktárgyak.

Ezért XIV. Benedek pápa 1757-ben teljes búcsúhellyé nyilvánította Bodajkot. VII. Pius pápa 1806-ban Pünkösd két ünnepére is kiterjesztette a búcsút.

Gyermekkoromban, mint ministránsok, alkalomadtán elmentünk a búcsújárók elé, hogy fogadjuk őket. Elindultunk a verebi útra. A nagy gödrön túlról már látszott a verebi lejtő. A lovaskocsik zörgésén átszűrődött a búcsújárók elnyújtott emléke:
Fehér rózsaszál, értünk leszálltál, a bodajki szent kútnál kivirágoztál. Megilletődve hallgattuk közeledők énekét, és szinte szánkban éreztük a búcsúfiát, a mézeskalács – olvasó izét.

Remélem, hogy a pázmándiak e szép szokása tovább él.
Szeretettel,
Orisek Ferenc
Csemő, 2020. május 15.