Pázmándon is megemlékeztek

Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata értelmében minden év február 25-én tartják a Kommunizmus áldozatainak emléknapját.

1947. február 25-én Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet katonai hatóságok jogtalanul letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol nyolc évet töltött fogságban. Az országban valamennyi településen, Pázmándon február 25-én 18 órától kezdődött a megemlékezés a Történelmi Emlékparkban, ahol az eddigi évekhez képest jóval többen rótták le kegyeletüket.

Rozgonyi Róbert szavalatával, Radnóti Miklós Töredék című versével kezdődött a megemlékezés, amelyet Zámbóné Vajda Adrienn alpolgármester beszéde követett, s amelyben elhangzott: „Kovács Béla a magyarok szemében a szabadság és a nemzet függetlenségének jelképe volt. Letartóztatásakor mindenki úgy érezte: megdőlt “a demokrácia bástyája”. Egy embert letartóztattak, mégis egy egész nemzet tudhatta, elveszett a szabadság. Ettől a naptól kezdve mindenki érezhette, már semmi sem állja útját a terrornak. Ezért lett ez a nap a kommunista diktatúra áldozatainak emléknapja, ahol és amiről nekünk pázmándiaknak is kötelességünk minden évben megemlékeznünk. Amikor kioltják egy igaz ember életének gyertyáját, akkor helyette tíz másik gyújtja meg sajátját, hogy világítson, hogy oszlassa a sötétséget. Mert a sötétség ellen nem fegyverrel, hanem fénnyel lehet harcolni. Ezért gyújtunk mi is gyertyát, mécsest az áldozatok emlékére.

Múltunk ezen része is, a jelenünk és jövőnk szabadságának ára. Őrizzük és ne gyásszal, hanem emelt fővel emlékezzünk, hogy gyermekeink és unokáink is így emlékezhessenek kis településünkön.” A zárógondolatokat történelmi áttekintéssel v. Hajdú Szabolcs osztotta meg a helyszínen emlékezőkkel kiemelve a mindenkori emlékezés fontosságát, amely a jövő nemzedékének is tanulságul szolgál. Az esemény koszorúzással, gyertyagyújtással, tiszteletteljes néma főhajtással fejeződött be.