Pázmánd külső szemmel

Szerző: Pázmánd Sajtó – Éger László

Fotók: Újvári Mihály (Misi bácsi)

Történt október 20-án, hogy a Művelődési Ház parkolójába beállt egy középkategóriás autó, amelyből egy idős házaspár szállt ki. Körülnéztek, majd egy fényképezőgéppel kattintgatni kezdtek erre-arra. Mint a település kulturális közkatonája, tisztelettudóan megkérdeztem a kezdetben félénknek tűnő alkalmi látogatókat, segíthetek-e valamiben, mit szeretnének, mire a hölgy urának levegővételre szánt idejét kihasználva gyors válaszba kezdett: „No, üljön le, majd elmondom…” – persze nem sokkal később azért bátorságát összeszedve, bemutatkozást követően, Misi bácsi is csatlakozott. Elmesélték, milyen sok helyre járnak kirándulni, s hogy a legszebbeket meg is örökítik fényképek formájában, majd azokat külföldi barátaiknak elküldik rövid élménybeszámolóval kiegészítve. Én csak annyit kértem tőlük, mivel sietnek, ha kedvük tartja, küldjenek egy beszámolót a látottakról, amelyet szívesen megosztanék olvasóinkkal. A szöveget szó szerint idézem…

„Tisztelt Éger Úr!

 Nagy örömmel teszek eleget kérésének. Mi tulajdonképpen az Alcsúti Arborétumba indultunk egy kis délutáni kirándulásra. Útközben azonban többször is megálltunk Pázmánd előtt a szőlőskerteknél, majd az Emlékparknál is. Mindig is elvarázsolt a település előtti présházak látványa, a szőlők és gyümölcsfák színjátszó leveleinek őszi pompája. Tetszik a templom előtti tér, a Művelődési Ház udvara, a tűzoltóság épülete és a díszkút is. Örülök, hogy az Emlékparkban megemlékeztek a múlt század sorsfordító eseményeiről és megőrizték a Szovjet emlékművet is. Ukrán, orosz területeken nem is olyan régen hoztak létre – a HM segítő részvételével – olyan katonatemetőket, emlékműveket, amelyek a II. világháborúban elesett MAGYAR katonáknak állítanak méltó emléket.   

 Külföldi barátainknak (holland, német, olasz) gyakran küldünk képes beszámolókat a Velencei-tó és a környező településeinek életéről. Többen nyáron itt tartózkodnak, mások vissza – visszatérnek a tó partjára. A hollandokkal 2010-ben részt vettem a Pázmándi Néptánc Fesztiválon, amely nagy sikert aratott.

 A közösségi oldalakon meg azt tanácsolom korombéli honfitársaimnak, hogy induljanak el valamerre a lakóhelyükről és szinte azonnal láthatnak valami szépet, érdekeset akár a legelső településen is. Mi így jártunk. Köszönjük a kedvességüket, sok sikert a kultúra, a hagyományőrzés és minden más területen: Misibá”