Szivattyúra van szükségünk és emberekre a zsákoláshoz! – érkezett az árvízi felhívás Mihály Jánostól, a Fejér megyei Védelmi Bizottság elnökétől, vasárnap délidő tájt. Nem kellett sokáig várni, összeállt a csapat. Többek között elindult: Vagyóczky Károly, Ambrus Ferenc, Domak Tibor, Kovács László, és Pálinkás Péter.

A pázmándi rajnak Ercsibe kellett mennie, hogy a felhívás után belépjenek az önkéntes segítők táborába. A polgárőrség és az önkéntes tűzoltók, csapata adta az erőt.

A tűzoltók Fordja, a műszaki mentőszer hamar célba ért a hajóállomáshoz, ahová az irányítás kérte. Kertek alatt kellett szivattyúzni, a buzgárokból a vizet szívni, a kertek alján csökkenteni a víz szintjét. Az egyik pázmándi önkéntes csapat a szivattyújával dolgozott, a másik a zsákokat rakta meg homokkal és erősítette a töltést, a többi önkéntessel. Védték a családi házakat, a gazdasági épületeket, hogy a tetőzéskor a víz szintje ne verje át a gát tetejét. Traktorokkal vontatták a homokkal megrakott pótkocsit, kisteherautók segítettek a terítésben. Nem volt megállás. A jól megszervezett munkában mindenkinek jutott feladat.– Később talicskáztuk a homokot, a megrakott zsákokkal – tájékoztatta a Fejér megyei Hírlapot, Pálinkás Péter és Domak Tibor az önkéntes tűzoltók parancsnoka. Hidat védtünk és emberéletet. A lakosság is támogatott bennünket. Igaz, az idősek nem erejükkel, hanem szeretetükkel tűntek ki mindenki számára. Kaptunk meleg pogácsát, üdítőt csaknem minden időben, és kávé is jutott, amikor kértük. Jól esett a figyelmesség, mert a csaknem 80 centiméteres vízben, amely mellmagasságig is elért araszoltunk sokszor, hogy védjük az értékeket. Vízügyi szakemberek segítették a munkánkat sötétedésig, amikor számunkra is lefújták a munkát, mivel a védelem teljesnek bizonyult ezen a területen.

– Erejüket kiszívta az ár, csaknem minden önkéntes megroggyanva ült az asztalok mellé, amikor a munka végeztével, immáron nem az árral kellett küzdeni, hanem a vendéglátók gulyásával…

Szerző: E.Várkonyi Péter
Fotó: pázmándi tűzoltóság