Pázmánd bemutatkozik

A Zsidó-hegy története 40 millió évről…

csucsos

A Velencei-hegységből az ingóköveket és a 300–280 millió éves gránitot szinte mindenki ismeri. Pázmánd szelíd dombjainak története azonban csak 40 millió évvel ezelőtt kezdődött, mikor még tenger borította térségünk a Ráktérítő közelében tanyázott és a Napot időnként sűrű vulkáni hamufelhő takarta el…

Most képzeletben utazzuk végig az elmúlt 40 millió évet! Az említett tűzhányó ekkortájt kezdte meg működését szubtrópusi, sekélytengeri környezetben, hisz ekkor a Paratethystenger borította térségünket. Bár még nem teljesen tisztázott, hogy kontinentális peremen, vagy óceáni kérgű szigetíven működött-e a vulkánunk, képzeljünk el egy Japán-szigetekhez hasonló képet.

A vulkanizmust egy óceáni és egy szárazföldi (vagy másik óceáni) lemez ütközése váltotta ki, ahol a nagyobb sűrűségű óceáni lemez alábukott (ill. alácsúszott) a másiknak. A mélyben a lemez anyaga és a rajta lévő üledék is megolvadt, többlet magmát eredményezve, ami elindult a felszínre a földkéreg mélybe nyúló törésein keresztül. Kezdetben ez az andezites magma a benne oldott gázok és a magas víztartalmú rétegekkel való találkozás miatt óriási robbanások során kisebb-nagyobb darabokra zúzta szét az útjába kerülő kőzeteket, melyek aztán sűrű felhő formájában (piroklaszt szórás) hagyták el a vulkán kürtőjét.

A kezdeti szakaszt követően a piroklaszt szórásokat lávafolyások szakították meg. A vulkán több millió éves munkájának eredményeképpen kb. 3-4000 m magasra „építette” magát. Elcsendesedését követően azonban a külső környezeti tényezők – mint pl. a víz, szél – 15–20 millió év alatt 2–3000 m vastagságnyi anyagát hordták el..

A Velencei-hegységben megmaradt vulkáni kőzetekre, főként a piroklasztitra alig lehet ráismerni. A nagymértékű elváltozás oka az erőteljes vulkáni utóműködés. A magmában oldott gázok és vízgőz, illetve a magma hője által felforrósított mélységi vizek elindultak a felszínre. A felfelé áramló forró vizes oldatok helyenként átitatták a kőzeteket, azok ásványait részben vagy teljes egészében kioldották és újakat raktak a helyükre. Az új, különböző oldatokkal átitatódott vulkáni kőzet hivatalos neve a metaszomatit, ami elemkicserélt kőzetet jelent.

A Zsidó-hegy egy elsősorban kovás oldatokkal átitatódott zóna, ezért gyakran használják a hidrokvarcit elnevezést az itteni kőzetre. A kovának köszönhetően egy keményebb kőzet jött létre, így jobban ellen tudott állni a külső környezeti tényezőknek (pl. szél, víz). Ez az egyik oka annak, hogy ma kimagaslik környezetéből. A piroklasztit eredeti kőzetszerkezetét csak néhány helyen lehet tanulmányozni a Zsidó-hegyen.

1
A bal oldali képen az ököl nagyságú kőzetzárványok gránit anyagúak. A vulkán robbanásai során a mélyből szakított fel kőzeteket, ezért található meg a piroklasztitban a gránit is, hisz a magma ezen jött keresztül. A jobb oldali képen kisebb szemcseméretű kőzetzárványok láthatók a piroklasztitban.

Az elmúlt néhány millió év alatt a Zsidó-hegy felszíne sokat fejlődött, így ma számos felszínalaktani értékkel találkozhatunk.

2Kb. 12 millió évvel ezelőtt a Kárpát-medencében az ún. Pannon-beltenger helyezkedett el. Legmagasabb vízállása idején a Zsidó-hegy szigetet alkothatott, de valószínűleg csak a legmagasabb pontjai lógtak ki a vízből. Erre bizonyíték a vízműtől KÉK-re lévő bánya felső részén található hullámmarta sziklák és a köztük többé-kevésbé gömbölyűre koptatott kavicsok.

A hullámok elérvén a sziklás partot, a viszonylag kemény, átkovásodott vulkáni kőzetet lekerekítették. A partfalról leszakadt kisebb kőtörmelékeket pedig a hullámok ide-oda görgették a mederben, míg végül közel gömb formájúra koptatódtak. A Pannon-tavat a Kárpátokból, Alpokból érkező folyók hordaléka töltötte fel. A folyamatosan előrehaladó deltafront 9–8 millió éve érte el térségünket.

Pázmándi „sziklaszoros”
3A pázmándi „sziklaszoros” a lejtős tömegmozgások, az úgynevezett leválásmiatt keletkezett. A kőzetben található nagyobb repedések blokkokra osztják a kőzettömeget. Mikor a hegy lábánál lévő üledék, illetve törmelék megcsúszik, akkor a külső blokkok is elvesztik stabilitásukat, „elindulnak” a lejtő irányába és a repedés mentén egyre inkább eltávolodnak a hegy központi részétől. A „sziklaszorosnál” is jól látható, hogy az arrébb mozdult blokk kissé ferde, illetve a belső blokk mögött még 2 egymástól több méternyire elvált blokk sorakozik (a növényzet által takart).

Madáritatók
A madáritatók kialakulásának folyamatát még nem ismerjük teljesen, de sok helyen összefügg a kőzetben található repedéssel. A repedésbe beszivárgó víz mikor megfagy – térfogat növekedése révén – mindinkább szétfeszíti azt. Ebben a kis mélyedésben már időszakosan összegyűlik a csapadékvíz, megtelepszenek a növények. Az elhalt szerves anyag bomlása során keletkező oldatok is tovább mélyítik a formát, hisz így az oldás erőteljesebb, mint sima csapadékvízzel. A pázmándiak rókaitatónak, a szakirodalom pedig madáritatónak nevezi ezeket a képződményeket.

Írta: Csorvási Nikolett